Boldogságkonzerv

Biztosan hallottad már, hogy a boldogság nem a világban keresendő, hanem magadban. Bár ezzel sokan egyet tudunk érteni, mégis nehezen találni boldogságot abban, ha valamelyik hozzátartozónkat baj éri, elveszítjük az állásunkat vagy épp  akedvesünk. Természetesen nem arról van szó, hogy napi huszonnégy órában fülig érő mosollyal az arcunkon kellene létezni. Viszont igenis fel lehet venni egy egészen új nézőpontot, és aszerint szemlélni az életet: nem azt nézni, mi hiányzik belőle, hanem hogy mi minden van benne.

Abban a pillanatban, ahogy nem arra fókuszálunk, hogy mi nincs, vagy mit nem szeretünk, hanem a pozitívumokra, a jó emlékekre és az elért dolgokra, sokkal könnyebb arra gondolni, hogy ezt mind mi hoztuk az életünkbe. Igen ám, de ha a jót mi okoztuk, a rosszat ki okozta? Ugye te sem gondolod komolyan, hogy azt majd másra fogod?

Ki miatt van?

Félreértés ne essék, nem hibáztatásról van szó. Senki sem hibás, egyszerűen döntéseket hozunk a pillanatnyi belátásunk szerint  és aztán később kiderül, hogy ez jó vagy rossz döntés volt. Ezzel együtt be kell látni, hogy ha valakinek anyagi problémái vannak, mégis leül napi 2 órára a tévé elé, az az ő döntése. Más ezalatt megtanul valamit, amivel pénzt kereshet, vagy valami mellékest végez. Vagy aki beteg: az ő döntése minden egyes alkalommal, hogy megeszi-e azt a hamburgert, elszívja-e azt a szál cigit. És akit elhagytak? Lehet, hogy megmérgezte a kapcsolat. Lehet, hogy sokszor eszébe jutott, hogy abba kéne hagyni. Lehet, hogy csak egyszer jutott eszébe, de olyan energiákat küldött szét az univerzumba, hogy az kénytelen volt valóra válni – és ezzel jót is tett magának.

Azért sem jó másokat hibáztatni, mert abban a pillanatban átruháztuk rá az erőnket. Ha a kolléganőnk viselkedésétől függ, boldogok vagyunk-e, az elég fura állapot… Ez azt jelenti, az ő kezébe adtuk a magunk feletti hatalmat: tessék, tégy velem, amit akarsz. Vagy a tipikus párkapcsolati probléma: akkor érezzük magunkat boldognak, ha a kedvesünk úgy viselkedik, ahogy mi azt elvárjuk tőle. Hogy is van ez? Mindig mástól függ a boldogságunk?

Alfa és omega

Minden, a világon minden, ami az életünkben van, a saját okozásunk eredménye, akár direkt, akár indirekt módon. Az adórendszer, a politika? Ki mondta, hogy itt kell élni, és szenvedni kell tőle? A cukorbetegség? Miért hiszed el, hogy nincs rá természetes gyógymód? A tönkrement házasságod? Végül is te is benne voltál… A lényeg, hogy mindig van választásunk. Minden egyes problémás helyzetre van megoldás, és csak rajtunk múlik, hogy a körülmények áldozata szeretnénk inkább lenni, vagy a kezünkbe vesszük az életünket.

Esküszöm, sokkal jobb érzés bevallani magunknak, ha hibáztunk, vagy nem tudtunk valamit a saját(!) elképzeléseinknek megfelelően megoldani. Ezzel ugyanis azonnal levonjuk a következtetést, és legközelebb okosabbak leszünk. Ha viszont a körülményeket hibáztatjuk, és feltételezzük, hogy mi mindent jól csináltunk, akkor semmi sem fog változni. Sőt, egyre rosszabb lesz minden.

Körülmények mindig vannak. Ez a játék az egészben: mi kitaláljuk, nekiindulunk, az élet pedig mindig közbelép. És ettől lesz izgalmas, innentől indul a tanulási folyamat, a fejlődés, és ezért oly édes a győzelem, legyen szó bármilyen apróságról: tudjuk, hogy rajtunk múlott.

Oldal: Te, a sors és a körülmények
"Egyetlen helyes gondolat megfordíthatja a sorsot" - © 2008 - 2024 - kincskeresokiskodmon.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat